Nagyon örültem, hogy aludni sem hagynak, és csomagolhatom össze a sátrat, amivel az előbb szenvedtem, meg a cuccaimat is jól szétpakoltam. Mit volt mit tenni, összecsomagoltam (a rendőrök először még türelmesen nézték, majd 20 perc után már kicsit kezdtek sürgetni), aztán irány a városi kapitányság. Ott már találtak egy angolul tudó embert is, mert itt inkább csak franciául beszélnek, aztán neki részletesen elmeséltem, miért vagyok itt, hogy kerültem ide, sőt, végiglapozták az útlevelemet, s meglátták a sok vízumot benne, így a régebbi utazásaimról is mesélni kellett nekik. Különösen az afgán vízumot nézték meredt szemekkel. Pár óra után, mikor úgy érezték, mindent megtudtak rólam, s jól esett az aznapi esti mese, közölték, hogy ok, semmi baj, további jó utazást, visszavisznek az eredeti helyre, aludjak szépen, jó éjszakát. Újra sátorverés, berendezkedés...