A kamionból a Dessie fele menő elágazásnál kiszálltam, s ott folytattam a földúton a stoppolást. Mondták, hogy van busz is, de persze csak napi 1, és az a szokásos reggel 6 órás időpontban. Ezt nem akartam megvárni, így maradtam a stoppolás mellett. Persze járműnek se híre, se hamva nem volt erre. Aztán mégiscsak jött egy teherkocsi, ami felvett a platójára. Szemetek voltak, mert annyi pénzt kicsikartak belőlem, mintha busszal utaznék. Ezért cserébe életem egyik szó szerint legmegrázóbb utazását kaptam ott hátul. Aztán közben egy falunak a fél lakosságát is felvettük, batyus asszonyok mindenféle vajlingokkal, amik állandóan a nyakamra estek, meg mindenféle büdös lé folyt össze-vissza valamelyikből. Öröm volt az ürömben viszont, hogy egyre feljebb emelkedtünk, és a kánikula fokozatosan kezdett megszűnni.